Versek költészet napjára

versek-kolteszet-napjara
Április 11-e, József Attila születésnapja a Magyar Költészet Napja. Fogadják szeretettel néhány lakóink kedvenc verssorát.
 
 
Petőfi Sándor: Füstbe ment terv (részlet)
 
„Egész úton –hazafelé-
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
 
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki?”
 
(Éva néni kedvence)
Ady Endre: Őrizem a szemedet (részlet)
 
„Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.”
 
(Bandi bácsi kedvence)
 
 
Márai Sándor: Mennyből az angyal (részlet)
 
„Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?”
 
(Éva néni kedvence)
Arany János: Toldi (részlet)
 
„Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga
Hortyog, mintha legjobb rendin menne dolga;
Hej, pedig üresen, vagy félig rakottan,
Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan.”
 
(János bácsi kedvence)
 
 
Petőfi Sándor: Nemzeti dal (részlet)
 
„Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!”
 
(János bácsi kedvence)
Ady Endre: Az Úr érkezése
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
 
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon,
De háborus éjjel.
 
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
 
(Erzsi néni kedvence)
 
 
József Attila: Mama (részlet)
 
„Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.
Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam.
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.”
 
(Judit néni kedvence)
Berzsenyi Dániel: Fohászkodás (részlet)
 
„Addig letörlöm könnyeimet, s megyek
Rendeltetésem pályafutásain,
A jobb s nemesb lelkeknek útján,
Merre erőm s inaim vihetnek.
 
Bizton tekintem mély sirom éjjelét!
Zordon, de oh nem, nem lehet az gonosz,
Mert a te munkád; ott is elszórt
Csontjaimat kezeid takarják. „
 
(Olga néni kedvence)
 
 
Reményik Sándor: Mi mindig búcsúzunk (részlet)
 
„Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.”
 
(Kati néni kedvence)
Ady Endre: Karácsonyi rege (részlet)
 
„Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.”
 
(Marika néni kedvence)
 
 
Vándor Lajos: Mi, az ÁBÉCÉ huszonot betűje (részlet)

„Mi, az abcdefghijklmnopqrstuvxyz
az ábécé huszonöt betűje -
szomorúan vonjuk le a következtetéseket arról,
ami Európában történik,
és hajlandók vagyunk kimondani, ha kell,
az általános betűsztrájkot,
még a kínai ábécé negyvenezer betűjére is -
ha az európai államok
nem változtatják meg
a követségeiknek adott titkos külpolitikai prospektusaikat.”
 
(Andrea néni kedvence)
Petőfi Sándor: Szeptember végén (részlet)
 
„Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.”
 
(Georgina néni kedvence)